A ceremóniamesteri stílust nehéz fogalmilag és külsőségekben behatárolni, de talán mondhatjuk, hogy azok keresnek minket, akik „nem vőfélyt” keresnek. Talán külsőségekben keresik sokan a materializációt. A hazai esküvőszakmára jellemző, hogy néhány újonc-szolgáltató összefog és próbálnak pénzt keresni, kiszolgálva a prémium réteget. Így keletkeznek a többnyire a kétnyelvű esküvőkre ceremóniamesterként eladott tolmácsok, műsorvezetők, akiknek aztán sok közük nincs az esküvőkhöz, a szakmához, annak dinamikájához, és a zárt területi és szolgáltatói kör tapasztalatán kívül már alig vagy egyáltalán nem tudnak labdába rúgni.
A hazai esküvői szolgáltatók pedig igénylik a megbízható és odafigyelő ceremóniamestereket!
2017-re megjelentek az egyforma „csoki-nyakis” ceremónia mesterek akik még maguk sem tudják miben különböznek egymástól vagy éppen saját maguktól. Az utóbbi 3-4 évre jellemző, hogy megjelentek a klónok, vagy a mély szakmai indíttatás és piacismeret nélküli „kell egy intelligens,nyelvet beszélő ember” ceremóniamesterek, vagy a jól eladható és értékesíthető klónok, akik úgy néznek ki mint a mesterük. Mondhatjuk, hogy fontos a design az árkategóriában. Ők a „dekorcerók”, „karakter CM-ek”, akiket adott profilú menyasszonyok választanak. A szakma és a párok felé mutatott aránytalan és tiszteletlen árképzés miértje, nem tiszta a nagyközönség számára, sokaknak emberi és szakmai fokmérője lett az ár. Az ár mellé természetesen néhány pozitív jellemző is társul, de messze elmarad a hazai átlag vagy az alsó- felső kategóriás esküvők árképzésétől.
